RSS csatorna

Monthly Archives: február 2013

A lélek éneke

Posted on

“Kelet-Afrikában van egy törzs, ahol a gyermek megszületésének idejét nem a világrajövetelének napjától, sőt nem is a fogantatás napjától számítják. E törzs számára a születés kelte azt a napot jelöli, amikor a leendő anya először gondol majdani gyermekére. Az anya, amikor úgy érzi, eljött az ideje, hogy gyermeke legyen, elvonul az erdőbe, és magányosan ül egy fa alatt mindaddig, amíg bensőjében meghallja gyermeke énekét.

Amint ez megtörtént, az anya visszatér a falujába, és megtanítja az éneket a leendő apának. Ezután ezzel az énekkel hívogatják a gyereket. Miután a gyerek megfogant, az asszony a méhében hordott kisbabának énekel, és megtanítja a dalt a falu bábáinak és öregasszonyainak, akik a vajúdás alatt és a születés csodálatos pillanatában ezzel az énekkel köszöntik a gyermeket.
A szülés után valamennyi falubeli megtanulja az újszülött énekét. Ez a dal ezután élete minden fontos pillanatában elkíséri. Ezt éneklik neki, amikor valami baja esik, ezt éneklik győzelmek, szertartások, felavatások alkalmával, vagy a házasságkötési ceremónián. Amikor élete végén szerettei összegyűlnek a halálos ágyánál, utoljára hangzik fel a dal.”

Jack Kornfield: A lélek éneke

ül

Luperkália

Posted on

A filozófia ott kezdődik, ahol a szeretet végződik.

A szeretet sose kérdezi: miért? Oly evidens számára a szeretett lény léte és létezése.

A filozófiának viszont éppen a “miért” szócska a kezdete.

Mégse mondanám, hogy a szeretet maga is nem gondolkodás.

Gondolkodás ez is, de a tiszta létezés elsődleges szenzációjának a szintjén; egy olyan ismeret, mint mondjuk Bach zenéje.

Pilinszky János

reggeli

Részlet

Posted on

“Goethe Villikirályról szóló balladájában az apa karjában viszi beteg gyermekét az éjszakában, aki közben rettenetesen fél, nyöszörög, mert rémeket lát. Az apa a lidérces látomásokra reális, tényszerű magyarázatokat ad – ugyan, az csak a köd, az csak a fűzfa… –, és nyugtatgatja fiát, hogy nincs mitől tartania. A gyerek így magára marad félelmeivel – a felnőtt nem érti az ő nyelvét, nem látja az ő világát –, és a ballada végére meghal az apja karjaiban. Ha a gyerek irracionális, szorongásos félelmekkel küzd, a felnőttnek nem azt kellene bizonygatnia, hogy ugyan már, amitől rettegsz, az nem létezik – sokkal jobb volna megérteni a félelmeit, és társául, cinkosául kínálkozni abban a világban, amiben éppen él. Thomas Mann gyerekei például egy időben attól kezdtek félni, hogy egy láthatatlan lény időnként bejön a szobájukba. Thomas Mann erre nem azt mondta a gyerekeinek, hogy ugyan, ez hülyeség, hanem azt, hogy ne aggódjatok, én varázsló vagyok, és most ki fogom innen tiltani azt, aki bejött. Tehát belépett a gyerekek képzetkörébe, és így hárította el a vészt. Attól kezdve őt varázslónak hívták a gyerekei, és ez így maradt felnőttkorukban is. Hogy van a varázsló? – kérdezték anyjukat levélben, amikor már távolabb éltek. Nyilván ehhez az kell, hogy a szülői személyiségnek legyen valamiféle súlya, tekintélye; mindenesetre: jó megoldásnak tartom.”

Dr. Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság

mese

Arany mondások az élet útjára

Posted on

Arany Mondások az élet útjára.

Naptár az 1898. évre.

naptar01_t

Lao Ce – Tao Te King – Az Út és Erény könyve

Posted on

Februárius

Posted on

Tóth Árpád

Februárius

Februáriusban alighanem tél lesz,
Még a sóhaja is arccsippentő szél lesz,
Édesebb piros színt adva minden rúzsnál,
Békebelibb színt már sápadt háborúsnál.

Acélkorcsolyáknak finom zaja ha von,
Láthatsz boldog népet a ligeti tavon,
S láthatsz úri nyüzsgést lokálban és bárban,
S felkurjanthatsz vígan: Be jó február van!

Csak aztán, ha jégről s bálakból kilépnek,
Megmaradjon kedve a mulató népnek,
S ne lenne példájuk olvadó hóember,
Hanem igaz szívű, hűséges jóember…

Toth_Arpad