RSS csatorna

Monthly Archives: december 2014

Lackfi János: Karácsonyi vándorok

Posted on

(Részlet)

Gáspár, Menyhért és Boldizsár most vették csak észre, hogy a kunyhó egyik sarkában szalmaágyon egy asszony hever, karjában bebugyolált csecsemővel.
– Mi járatban vannak az uraságok? – érdeklődött Mária, mert hogy az asszony ő volt, senki más.
– A… ajándékot hoztunk a király… a kisdednek – nyögte ki zavarában Boldizsár.
– Igazán kedves. És csodálatos is… Hiszen errefelé senki sem ismer minket. Még az istállóba is alig akartak beengedni… – tűnődött hangosan Mária.
– Az az igazság, hogy az Isten fiának… – próbált pontosítani Menyhért.
– Jó helyen járnak, tegyék csak le, amit hoztak. Köszönettel elfogadjuk, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy visszautasítsuk a segítő szándékot, bárkitől ered is. Ugye, kedvesem? – fordult Józsefhez Mária.
– Hát, hogy, vagyis… – keresgélte a szavakat az asztalosmester.
– Arany, tömjén és mirha – bátorodott neki Gáspár. – Gondoltuk, jól jön az ilyesmi. Mert hogy szép meg illatos meg be lehet kenni…
Valahogy ma ő sem hozta a beszélgetős formáját. Ekkor átható cérnahang hallatszott, a kicsi olyan kétségbeesetten sírt fel, mintha inkább vágyott volna babára, építőkockára vagy szaloncukorra…
Igaz, hogy ilyet Karácsonykor szokás a fenyőfára aggatni, Karácsonyt pedig addig még nem ünnepelt az ég egy adta világon soha senki. Mert hiszen Karácsonykor éppen azon ujjongunk, hogy Jézus megszületett, márpedig ez a kicsi, nulla éves Jézus hogyan is örvendezhetett volna a saját születésnapjának? Vágyni persze biztos vágyott rá, hogy ilyen szép és fenyőfás és angyalhajas és égagyertyás és csillagszórós és hóhullásos és gömbdíszes és ajándékos nagyszerűséget ünnepeljen, de hát miként is mondhatta volna el ezt a vágyát, ha egyszer még beszélni sem tudott? Meg az egész világ is vágyakozott egy ilyen ünnep után, csak hát a földkerekség sem tud beszélni, vagyis hogy tud, de nem éppen egyetlen nyelvet, hanem százezret, úgyhogy amit mond, az csak összevisszaság. Egyedül a Jóisten érti vagy még ő sem. No persze a kicsi Jézust is a nagy Jézus miatt ünnepeljük, vagyis amiatt a felnőtt miatt, akivé a kicsi Jézus cseperedett, mert hiszen senki sem marad örökké csecsemő, miért éppen az Isten fiával esett volna másképpen? Szóval a kicsi Jézusnak még fel kellett növekednie ahhoz, hogy megünnepelhessük majd benne azt a kicsi Jézust, aki még semmit sem sejtett a saját felnőttségéről. Pedig olyan felnőtt lett belőle, akinek a szája aranymézet szólott, ámulattal beleragadt, akárki hallotta. Olyan felnőtt, aki megnyitotta a vakok szemét, a süketek fülét, és megoldotta a némák nyelvét. Olyan felnőtt, aki megtanította járni a sántákat, és meggyógyította a halálra szánt leprásokat. Olyan felnőtt, aki az életét is odaadta volna a barátaiért, de nem csak esküdözött, hogy ezt megtenné, hanem bizony meg is tette. Persze ez már egy másik történet. Egyelőre még ott tartunk, hogy a kicsi Jézus felsírt, a háromkirályok pedig szemüket lesütve botorkáltak ki a benti sötétből a kinti sötétbe. Hiszen ha egy kisbaba sír, azt többnyire meg kell szoptatni, márpedig olyankor férfiember jobb, ha nincs láb alatt.
Gáspár, Menyhért és Boldizsár a lovak és a Jónás nevű teve társaságában tanácstalanul bambult a kunyhó bejárata előtt. Fogalmuk sem volt, most mihez kezdjenek. Hogyan is sejthették volna, hogy hosszú-hosszú útjukról még kétezer év múlva, a messzi-messzi Magyarországon is beszélni fognak az emberek! Honnan is tudhatták volna, ki lesz abból az apróságból, aki olyan reménytelenül sírt a sötétben! Egyszeriben csörömpölést hallottak, így aztán felnéztek, és a kunyhó tetején valami furcsaságot pillantottak meg. Egy szárnyas, fehér klepetyusos fiúforma lány vagy lányforma fiú csücsült a lapos házfedélen, és világító gömböcskékkel dobálózott. Igen ám, de azok a gömbök mintha eleven tűzből lettek volna, és ahogy eldobálta őket, bele is ragadtak az égbolt feketéjébe, úgy, ahogy a bogáncsok csimpaszkodnak bele a vándor köpönyegének szegélyébe.
– Hát te meg mit csinálsz ott, fiacskám? – szólította meg Boldizsár.
– … vagy inkább lányocskám… – találgatott Menyhért.
– Nem vagyok én se fiú, se lány, angyal vagyok, édes egy komáim – felelt a különös szerzet, és ahogy megrázta rézdróthoz hasonlatos fürtjeit, azok szikrázva megcsendültek az éjszakában.
– Komád ám a hóhér – bosszankodott fel Gáspár ezen a szemtelenségen, de Boldizsár leintette.
– Azért elárulhatnád, mit művelsz odafenn – faggatózott tovább Boldizsár.
– Hullócsillagokkal dobálózom, és valami mamlasz királyokra várok, mindjárt ide kell érniük – felelt az angyal, és markában megcsörgette a maradék csillagokat.
– Mamlasz ám az öregapád… – mérgesedett fel Gáspár, de Boldizsár megint leintette.
– És ha mi volnánk azok a királyok? – érdeklődött óvatosan Boldizsár.
– Már hogy a csudába lennétek királyok ezekben a loncsos-moncsos hacukákban? – mérte végig őket pimaszul az angyal.
– Messzi útról jövünk, Isten ígéretében bíztunk, de szó, mi szó, alaposan elfáradtunk, elkoszolódtunk – folytatta Boldizsár. – Ha nem hiszel nekünk, higgyél uralkodói gyűrűnknek!
Mind a hárman felmutatták ujjukat, az angyal pedig odatartott egy hullócsillagot, és annak fényénél alaposan megvizslatta a gyűrűket. Meglepetésében füttyentett egyet.
– Na, akkor kövessetek, mert másik úton kell hazatérnetek. Az a szutykos Heródes gonoszat forral a kicsi Megváltó ellen, jobb ha nem vezetitek nyomra őt.
– Na, mit mondtam? – húzta ki magát Boldizsár, és végigmérte barátait, pedig a hencegés egyáltalán nem szép dolog.
– Hé, angyal, én itt egy-két dolgot azért nem értek! – makacskodott Gáspár. – Eljöttünk a világ uralkodójának fiához, erre mit találunk? Egy büdös kunyhót. Eljöttünk a hatalmas Isten lépte nyomán, és mire bukkanunk? Egy sipákoló csöppségre. Ez sehogy sem fér a fejembe.
– Ó, talán még nem hallottatok arról, hogy Isten nem a pusztító viharban lakik, hanem az enyhítő szellőben?
– Nem bizony – vallotta be szégyenkezve Gáspár.
– Ühüm. Sem arról, hogy gyengeségével erősít meg titeket, embereket?
– Elsőre most ez se rémlik – motyogta Menyhért is.
– Rögtön sejtettem. És hogy szegénnyé lett, csak hogy titeket gazdagítson? Kicsi lett, hogy a lelketek nagyra nőjön?
– Szó, mi szó, ebben a formában… – kotorászott kongó elméjében Boldizsár.
– Ezer szerencsétek, hogy ez nem iskola, és én sem vagyok tanár bácsi vagy néni, mert pompásan megbuknátok. Gyertek csak, cimboráim, ballagjunk szépen, hosszú a visszaút, majd mindent elmesélek! – pattant le a tetőről a se fiú, se lány angyalka, csak úgy szikrázott az út pora a talpa alatt.
Erre pedig rábólintott még Jónás, a teve is, igaz, ő mindig mindenbe beletörődött. A királyok pedig elindultak messzi palotájuk felé, hogy nyomukban Karácsony táján mi is minden áldott évben elindulhassunk a betlehemi istálló felé.

Karácsonyi vándorok

Készítse el saját 2015-ös naptárát most!

Posted on

Ingyenes online (nyomtatható)
naptárkészítés pár perc alatt.

A zsozsu.hu honlapon gyorsan és egyszerűen készíthet A/4-es méretű 2015-ös,
magyar ünnepnapokat és névnapokat tartalmazó falinaptárakat.
Válassza ki, hogy melyik kép melyik hónaphoz kerüljön, majd egyszerűen kattintson a “Letöltés” gombra!
A naptár PDF formátumban készül.
Letöltés után több példányban is nyomtatható.
Az oldalra visszatérve többféle naptár is készíthető.
 
2015 január, augusztus, október